A kiállítás, ahol az értelmezésed a nyilvános történet részévé válik
A látogató szavakat ad annak, amit egy mű észrevetetett, felidézett, megkérdőjelezett vagy megéreztetett vele.
Több perce állsz egy mű előtt, miközben más látogatók gyorsabban továbbmentek. Nem vagy biztos benne, hogy tetszik. Abban biztos vagy, hogy ott tartott.
Ha szabad fényképezni, készítesz egy képet. Megjelölheted a galéria helyét egy közösségi bejegyzésben, vagy elmentheted a művész nevét későbbi kereséshez.
A fénykép nem rögzíti a gondolataidban zajló vitát.
A mű egy elfelejtett helyet idézett fel. Egy anyagválasztás kényelmetlenné tett. A cím megváltoztatta, mit hittél látni. El szeretnéd magyarázni, de egy kép alatti hozzászólás túl kicsinek és túl elszakítottnak tűnik.
Meghívás a kiállítás szélén
A kijáratnál a kiállítási útmutató vagy az alkotó engedélyezett oldala Dafado-hivatkozást kínál. Nem azt kérdezi, jó volt-e a mű. Arra hív, hogy írd le a találkozást.
A terem csendesebb részén rögzítesz. Azzal a részlettel kezded, amely megtartotta a figyelmedet. Beszéd közben saját reakciódat is tisztábban érted. Maradhatsz bizonytalan. A Dafado nem kíván egyszerű pozitív vagy negatív következtetést.
A felvétel a te élményedhez tartozik. Nem galéria által írt hivatalos értelmezés, és nem a művész által brosúrához kiválasztott névtelen idézet.
Kapcsolatban maradó értelmezés
A Dafado olvasható leiratot készít, és a megfelelő alkotói identitáshoz kapcsolja a hangvéleményt. Budapesti kiállításon magyarul beszélve egy angol olvasó használhatja a fordítást. Angolul beszélő nemzetközi látogatónál egy magyar olvasó követheti a szöveget. Az eredeti hang marad a forrás.
A nyilvános oldal megosztható a fényképpel, közösségi profilban vagy a kiállításról szóló beszélgetésben. A keresőmotorok érthetik a leiratot. Egy jövőbeli látogató nemcsak hivatalos leírásokat, hanem egy valódi ember találkozását is megtalálhatja.
Az alkotói oldal különböző kiállításokon, városokban és időszakokban rögzített élményeket kapcsolhat össze anélkül, hogy egyetlen általános ajánlássá mosná őket. Minden látogató megtartja saját oldalát, dátumát, hangját és összefüggését.
Mit kaphat a művész?
A művészek ritkán hallanak mindent, amit az emberek távozás után mondanak. A hangok különböző utakat mutathatnak a műhöz. Valaki a technikát, más az emléket, megint más a művészi állásfoglalás egyik feltételezését említi.
Ez segítheti a jövőbeli beszélgetést, oktatást, kiállítási kialakítást, fordítást és elérést. Azt is megmutathatja, hol tér el a művész szándéka a nyilvános találkozástól.
Egy galéria, múzeum, fesztivál, kurátor vagy rendezvénypartner megoszthatja az engedélyezett gyűjtési hivatkozást. Nem teheti a látogató hangját intézményi tulajdonná, nem távolíthat el átgondolt ellenvéleményt, és nem hozhat létre választ olyan ember nevében, aki nem beszélt.
A mű folytatódik a falak megváltozása után
A kiállítás bezár. A feliratokat leszedik. A termet átfestik. A közösségi fényképeket egyre nehezebb megtalálni.
A nyilvános hangoldalak továbbra is kapcsolódhatnak a művészhez és a találkozás idejéhez, helyéhez. Egy jövőbeli diák, látogató, együttműködő vagy kurátor meghallhatja, hogyan élt a mű egy másik ember gondolataiban.
A látogató hangja nem határozza meg a művet. A körülötte folytatódó nyilvános beszélgetés részévé válik.